Válaszolj vagy sem?

Bár nem az előző témákba vág teljesen, mégis abszolút érdemes róla beszélni. 

Valamelyik nap olvastam egy cikket, mely arról szólt, ha valakit nagyon szeretünk és elveszítjük, kilép az életünkből, mit tegyünk ha újra felbukkan és ír. Válaszoljunk, vagy sem? 

Természetesen a válasz nem volt, gondoljuk át milyen sérülést okozott, akarunk-e oda visszatérni ha elindultunk a gyógyulás útján. Hm, ami jogos persze, de!

Hát én őszinte leszek, ha valaki elindult a gyógyulás útján, akkor még nem engedte el azt a személyt teljesen. Neki azt mondani, hogy ne válaszolj? Szerintem nagyon kevés ilyen ember van, aki kibírja. Számomra legalábbis ez nem egy hasznosítható tanács. Persze könnyű ezt mondani, és az ember tudja mit kellene tennie, de a szíve úgyis mást fog diktálni. Hiszen még nem érte le azt a szakaszt az elengedésben, amikor már képes arra, hogy ne válaszoljon, Hiszen még benne van, már elindult egy úton, de még nem tudta lezárni ezt. 

Akkor mi a megoldás ebben az esetben?

Én válaszolnék, akkor is ha fájni fog megint. Mert akkor nem marad ott a mi lett volna ha, érzés. 

A beszélgetést pedig egyértelműen abba az irányba terelném, hogy akkor mit akar és mi a terv, ha nem az amit én szeretnék, akkor legalább tényleg le tudjuk zárni. Nem ezek a nyitott dolgok maradnak utána. Könyebb lesz az elengedés is, Pláne ha igazából akkor én döntök így, mert látom nincs értelme. Lehet pillanatnyilag rossz lesz, de ott lesz a megnyugvás, hogy igen na most végre igazán lezártuk.