Ghosting másképp
Annyira sokszor találkozunk ezzel a jelenséggel és annyit olvastam már róla, hogy ez milyen nehéz és lelki törést okoz embereknél, főleg a nőket súlytja. Igen ez valóban létező jelenség, én is tapasztaltam. De azonkívül, hogy van, senki nem mondja meg hogyan lehet ezt kezelni. Hogyan tudunk ezen túllépni, mit tanulhatunk belőle?
Tudjuk, hogy ez mit jelent magyarázat nélkül, látszólag semmi előzmény nélkül valaki eltűnik az életünkből. Ha így belegondolunk akkor ez valóban nagyon nehéznek tűnik, hiszen erre a válasz önmagunktól mindig az, hogy én csináltam valamit rosszul, én nem vagyok elég jó, bennem van a hiba. Na ezt akkor el kell felejteni! Persze ezt így könnyű mondani. De ha megfordítjuk a dolgokat, akkor rájövünk, hogy miről is beszélek. De elmondom mire is gondolok, mert sokkal könnyebb lesz feldolgozni és megérteni mi is történik velünk.
Ha valaki találkozik egy ismeretlen emberrel akkor fogalma sincs róla, hogy annak az embernek milyen a belső világa. Próbálunk kommunikálni, és megismerni a másikat. De valójában bárki, bármit mondhat magáról. Ezért ne így közelítsük meg a dolgot, hogy mit mondott és akkor miért mondta. Ez lényegtelen az adott helyzetben, mert írni bármit lehet, sőt mondani is. Akkor hogyan is kell ezt kezelni?
Amikor valakit megismerünk célszerű megnézni mondjuk ha egy social media felületen ismerjük meg, hogy kiket követ, milyen kapcsolatai vannak. Ha teljesen más típusú emberek veszik körül, mint amilyenek mi vagyunk, akkor célszerű óvatosan kezelni az illetőt. A másik gondoljunk rá vissza hogyan kerültünk vele kapcsolatba. Mi szerettük volna? Volt valami előzménye? Mi generáltuk, mert szerettük volna őt megismerni? Vagy a véletlenek okozták a találkozást? Ez mindig érdekes tud lenni. Hiszen ha igazából mi erőltettük ki az ismerkedést, akkor valójában ennek az embernek nem biztos, hogy be kellett volna lépnie az életünkbe. És ennek okán ki is fog lépni, akár tetszik nekünk, akár nem.
Vannak dolgok amelyek rajtunk kívülállóak. Nem kell mindent megérteni, de mindenképpen fordítsunk a dolgon. Mire gondolok? Ne magunkban keressük a hibát, azt értsük meg, hogy ez nekünk a legjobb, hogy ez az ember nincs az életünkben. Erre lehet csak később fogunk rájönni, de nekem például mindig kiderült, hogy milyen jó, hogy akkor kilépett, mert rosszabb lett volna ha marad. Minden okkal történik és felesleges erőltetni ezeket, mert ha valamilyen módon újra visszatér hozzánk, akkor sem lesz jobb és ugyanez lesz a vége.
Miért nincs magyarázat? Hát igen a legkézenfekvőbb kérdés. Mert nincs, mert maga sem tudna válaszolni erre a kérdésre. Soha nem az emberekben csalódunk, hanem a saját elvárásainkban. Többet gondolunk abba az illetőbe, mint ami benne van valójában. Ennyire egyszerű. Nem képes magasabb érzelmiszinten megoldani dolgokat, mert nem tart ott ahol mi. És ezzel nincs baj, el kell ezt fogadni, meg kell érteni és el kell engedni. Belátni azt, hogy a dolgok tőlünk függetlenül történnek és van amire nincs ráhatásunk, de bízni kell abban, hogy minden ami körülvesz minket azért van, hogy nekünk a legjobb legyen, még ha adott pillanatban ezt nem is értjük, de később minden összeáll egy képpé. Meg kell érteni, hogy emberek jönnek-mennek az életünkben, mert nincs tovább helyük mellettünk. És nem bennünk van a hiba, nem velünk van a baj. Sőt, nekünk lesz sokkal jobb azáltal, hogy már nem lesznek mellettünk. És ha ezt megértjük, akkor már nyílik is a következő ajtó és tovább tudunk lépni.
Tudom, hogy ez egy nehéz téma, így arra kérlek ha mégis van kérdésed, akkor bátran írj!