Folytassuk, van még mit

Na talán eljutunk, mit jutunk vergődünk és megindul egy beszélgetés. A kedvenc témám, kérdezem fenn vagy valahol ahol van rólad esetleg több infó, vagy fotó. 

Válasz: Áhhh én? Neemm. Nem szeretem ezeket a közösségi oldalakat. 

Hát itt kb hangosan felnevetek magamban. Nem? De a társkereső oldalt pont igen. Mik vannak?! 

Ugyan hagyjuk már, na ez megint nem normális dolog. Mennyire ellentmondásos már ez a szöveg. Ennek több oka lehet, vagy nem igazi fotókkal van fenn, mint sokan, vagy titkolózik, a kapcsolat miatt amelyben van, jujj milyen sok van ilyen. Aki nem vállalja magát mégis hogyan akar ismerkedni? Ha nem meri felvállalni, igen én itt fenn vagyok és szeretnék megismerni embereket, akkor az már régen rossz. Legalábbis számomra. Mindenki úgy csinálja ahogyan szeretné, de nálam ez tuti kuka. Miért ne lehetne fenn ha nincs titkolnivalója? Emlékeztek itt sok embernél bejön megint a mit gondolnak majd mások, amit a közösségi oldalaknál említettem, nem foglalkozunk ezzel. Mert a saját életünket nekünk kell úgy csinálni, hogy jó legyen. Nem az állandó megfelelés miatt. 

Mit kell iylenkor csinálni, kedvesen elköszönni, szép napot kívánni és további jó keresgélést kívánni. Ez a minimum. Ne pazaroljunk az ilyenekre felesleges energiát, időt. Magunk miatt, tiszteljük annyira magunkat, hogy az ilyen beszélgetéseket rövidre zárjuk. Ha tényleg szeretnénk ismerkedni, akkor ne menjünk bele méltatlan beszélgetésekbe, vagy helyzetekbe, mert bármeddig húzzuk is, nem lesz boldog vége. Mindenkinek jobb lesz így.